Fred Perrot: A francia fotógráfus elsőre egyszerűnek tűnő képeit sok előkészület és utómunkálat határozza meg, és a beállításoktól és összemosásoktól lesz igazán mondanivalója.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Magamról
- Szimun
- Tulajdonképpen mondhatni, hogy az animéken nõttem fel. Emlékszem, amikor az elsõ videónkat megvettük, akkor ment a TV-ben az elsõ mese, amit láttam a Nils Holergensson csodálatos utazása. Utána a Csip-csup csodák és a Maja méhecske. 1992-ben, 6 éves voltam, amikor azt az animét láttam, amelyik a mai napig a legmélyebb benyomást tette, és életem végéig szeretni fogom, ez a bizonyos a Titokzatos Aranyvárosok. Már suliba jártam, amikor a Hosszúlábú aput (Daddy Long Legs), és a Mesék Hófehérkérõl ment. Valamint ekkor új TV csatornák is megjelentek. Elõször a Szív TV-n és a Nap TV-n a Sendybellt és a Kimbát, plusz egy õsemberest, aminek a címére nem emlékszem. Valamint az Msaton a Bosco léghajó kalandjait. Aztán jöttek az RTL klubos animék, amik szintén egy életre szóló élménnyel gazdagítottak: Candy, Candy; Sailor Moon, Pálya örgögei, Grandprix, Manóvári Manók, Dragon Ball. A Sailor Moon idején még csak 11 éves voltam, és nagyon oda voltam érte. Azóta is nosztalgiával gondolok vissza rá. Ez volt az az idõszak, mikor rájöttem, hogy azok a mesék, amiket úgy szerettem animék, vagyis japán rajzfilmek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése